Jó érzés egyszercsak észrevenni, hogy másfél órája mosolygok.

Szóval az valami elképesztő vigyorra serkenti az ember fiát/lányát, mikor egy hosszú napot úgy fejez be az egyetemen, hogy a teremből kifelé menet az utolsó agyáig elhatoló kép az, amint a professzor úr rávigyorog a hallgatóra annak örömére, hogy felfedezte annak piros pöttyös…