...amikor menekülni akarok otthonról. Nem az zavar, hogy vendég vagyok a saját otthonomban. Az zavar, ami van. Hogy mutogatnak egymásra, emberi hangsúlyt nem ismernek, egyből egymásnak ugranak, aztán belekevernek engem. Hogy aztán én leszek a hibás. Mert amíg nem vagyok itthon, addig…

Napok óta hülyeségeket rosszakat álmodom, akár két másodperc alatt az előadáson is, a buszom majdnem elüt egy szirénásautót pusztán mert a vezető úgy gondolja, még befér előtte a narancssárgáshalványrózsaszínű lámpánál... És most meg ülök az asztalnál és a polcról…

Nem tudom, hogy lehet az, hogy minden hétre, de legkésőbb minden másodikra jut valami szar. És hogy lehet az, hogy nem tudom, hogyan legyek érzéketlen? Sokkal könnyebb lenne. Hogy lehet az, hogy folyton válaszút előtt állok, és soha nem tudom mi a jó? Mi a jó általában és mi a jó…

Hisztek az álmokban?Tudom, hogy hülyén hangzik, de én igen. És ennek megvan az oka is. Mert nem maradhatok közömbös, mikor álmodom valamit, és néhány nappal/héttel később az álombeli párbeszéd szó szerint hangzik el a valóságomban.De még ha nem is így állnék hozzá, azért…