Először nem értettem, miért nevet mindenki ránk, a felszálló utasokra. Aztán elindult a busz. Tapasztaltam már, milyen, amikor a buszvezető hangosbemondója nincs kikapcsolva menet közben, de amit ma kapott a fülem, az minden eddigi élményemet felülmúlja. Már a busz közeledtekor…

Napok óta hülyeségeket rosszakat álmodom, akár két másodperc alatt az előadáson is, a buszom majdnem elüt egy szirénásautót pusztán mert a vezető úgy gondolja, még befér előtte a narancssárgáshalványrózsaszínű lámpánál... És most meg ülök az asztalnál és a polcról…

Aki ismer, az tudja, hogy a nehezen ébredős kategória vagyok. Nagyon. Ebből kifolyólag pedig általában a beszélőkémnek és a mimikámnak is idő kell, hogy bemelegedjen. És mégis. Egy évben kevésszer megesik, hogy már reggel is madarat lehet velem fogatni.A mai nap különlegessége…

Szóval most vagy kicsillagozok egy sort, vagy mindenki odaképzeli, amint ékesen elküldöm a BKV-t sóhivatali látogatóba. Nyilván túl fáradt voltam, és nyilván nem az utolsó esti vonattal kellett volna eljönnöm Veszprémből, és nyilván lehettem volna előrelátó már a múlt héten…