Igazából nem is vagyok benne olyan biztos, hogy ez annyira rossz, de inkább az, mint nem. Mert gondolok valamit. Aztán jön valaki, akivel ezt megbeszélem, majd az illető és/vagy gondolatai oly módon másznak bele a fejembe, hogy az valami hihetetlen. És már tudom, hogy ilyenkor legjobb esetben is hetekig tart, mire lelohad az agyaktivitásom adott témában. Mert ha valaki bogarat ültet a fülembe, az nálam ki is virágzik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.