Ma egész nap ontottam magamból a hülyeséget. Kicsit (vagyis inkább remélem, csak egy kicsit) mentem agyára Ednek, és vihogtam minden szaron, hintázva hátrazúgtam a székkel, ami kb harmadikos koromban fordult elő velem utoljára, és webcamon vihogtam a legjobb-de-nem-a-legkedvesebbel,…

Azért a remix, mert az eredeti alapjából hiányolom a csattogást.

Sosem értettem, emberek miért hozzák nonverbálisan tudtomra, hogy (fel)ismernek, ha aztán nem köszönnek. Meg zavarkolódva néznek.A nagy kérdés csak az, miért érzem úgy, hogy játszunk...és miért nem tudom, mi a tét? Végül pedig:  miért élvezem???

Ma ezt találtam és bejött.