Másnapos a másnapom. Annyira, mint még soha. (Na jó, most már kezd eltűnni... ) Reggel haldokoltam egy kicsit, aztán kicsit jobban, aztán annyira, hogy egy pillanatra mindenféle csúnya negatív kép furakodott be az agyamba a kiszáradásról és kórházi infúziókról. Ennek örömére majdnem álomba ringattam magam Nelly Furtadoval, de a csúnya és alattomos könyvtári könyv arra várt, hogy elmenjek érte. Lekéstem a buszt, a másikat, a villamost, majd a metró sokáig állt a sötét alagútban. Ez mindig gyanús. Sőt, ilyenkor már az egész gyanús. A könyvtárban persze alig találták az elvileg nekem félretett könyvet. Ezek után már tényleg illett volna hazajönnöm, de nem. Séta a Duna partján. Már csak azért is, mert zárt térben úgy éreztem, nem kapok levegőt. Persze majdnem elütöttek a parkolóban, aztán majdnem pofára estem egy lehullott falevélben (igen, bizony...), egy bácsi elmesélte nekem, hogy azért szebb volt a város az ő fénykorában, és végül leszólított a partiőrség is. És akkor igen, ott a buszmegálló, VÉGRE. Persze a busznak csak a hátsóját látom. Van 10 percem, mit csináljak? Elővettem régi szokásomat. Nem tudom, miért, de imádok a buszmegállók plakátjainak keretéhez dőlni. És akkor a semmiből előkerülve egy helyes humoros rám nevetett és azt mondta: "Jó választás." Na itt már féltem. Aztán kiderült, hogy a plakát, amit támasztottam, George Clooneyt ábrázolja és már nem tudom, mit reklámoz, de valami olyan szöveg volt rajta, hogy GC ezt választja vagy valami hasonló. Nos, az egóm azóta is nő, és még mindig mosolygok, ha eszembe jut... Szar nap volt, de ezért megérte.

Lányok, menjetek és válasszatok ti is! ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.