Egy doboz banános fagylalt. Olyan igazi. Tudjátok! Csokiöntettel a tetején és szárított banándarabokkal. Az a legjobb része.Nekem meg van egy párom, aki normál esetben kétszer, oroszlánról lévén szó háromszor, fagylaltról lévén szó négyszer olyan gyorsan habzsol, mint én. És…

"Szia!Csinálhatnék egy felvezetést pl.:hogy vagy, hogy sikerültek a vizsgáid, de mivel oda és vissza vagy értem, ezért csak megkérdezem, hogy el tudnád nekem küldeni a fenntarható fejl. tételeket amiből tanultál? ..."És tudja, hogy egy ilyen mondat után úgysem mondok…

Az eddigi legklasszabb. Bár zsarolásból indult, így némiképp helytelen ilyen névvel illetni azt a szemetes zsákot, amiben másik hét átlátszó zacsi ÉS Az Átlátszó Zacsi volt. Mindenesetre:1. A következő néhány hétre elegendő mosolymennyiség termett bennem.2. Kiderült, hogy…

Ha ezen bejegyzés után valaha is olyan helyzetbe kerülnék, hogy nincs elég mosolyognivalóm, annak kell eszembe jutnia: milyen klassz velük kettővel pont ott lábat lógatni... :D

Nekiálltunk táboroztatni. Pontosabban van a tábor, ahová elmegyünk néhány nap néhány órájára és próbáljuk a lurkóknak elmagyarázni/játszani/beléjük küzdeni, hogy miért is figyeljenek a természetre, környezetre és hogyan is tegyék ezt. Persze a játékokat én élvezem a…

Fárasztó nap. Tikkasztóan meleg nap. Sok-órát-békávézós nap. Rossz-helyen-leszállós nap. Későn-hazaérős-nap. DE.Finom-fagyis nap. Gyerekkacajos nap. Vadidegen-csincsogószépszemével-szépenrámmosolygós nap. Szeretem nap.

Olyan klassz,mikor megmutathatom másoknak, mennyire nagyon elképesztően óriásira nagyít a szemüvegem. Az meg még sokkal klasszabb, mikor azt mondják, akkora szemem van, mint egy fél disznónak bzmg. Tiszta szerencse, hogy ezt olyan mondta, akinek úgy jár a szája, mint a kacsa…

Nasibanditák. Mármint Lil és én. Köszi, Ed!

...aki kihúzta a rádiósátor áramát. Igen, ez én vagyok! Valószínűleg örökre rajtam marad... A legjobb az egészben az volt, hogy még fel is tűnt: milyen csend lett hirtelen!

Kérem, képzeljünk el ezt a bájkupacot, aki épp azt játsza, hogy a jól bevált módon elássa játszótéri homokban a lapátot meg a holdacskát. Aztán képzeljük el a kétségbeesést, amikor hiába próbálja kiásni ugyanúgy, mint máskor, mégsem találja őket.Életem Traumái TOP…

Ennivaló, ugye? (Na ugye.)Nos, ennek a Tündérkirálylánynak szombaton ünnepeltük a múlthét szerdai jubileumát. (A szakszerű kifejezés a harmadik húgom második szülinapja lenne, de csak mert ezt nem sokan mondhatják el magukról rajtam kívül.)És kérem szépen, ez ugyanaz a…

Kevés olyan gyermekkori történet kering rólam, ami nem zavarbaejtő, de az kimondottan a kedvenceim közé tartozik, miszerint még kb. pelussal a lábam között már fejem álltam nagymamámék hűtőjében (vagyis hüttőjében...) és a lehető legédesebb és legbettisebb hangomon annyit…

Amikor cserben hagy a bölcsészi vénám és tényleg nem tudom megoldani, hogy három szót részletezzek három sorban, ahhoz fordulok, aki talán még tehet valamit: a legjobb-de-nem-a-legkedvesebb Eszterkéhez. Persze ezzel is vigyázni kell, mert a végén csak a színtiszta igazság derül…

Ülünk - fetrengünk és szenvedünk - , érdekes a nyestbőradó meg a praesentia specialis is, mint a szürkeállomány felépítése és hogy mi történt a krétában, de azért ránk süt a napocs olyan picit éppen melengetősen és nem túl vakítóan és mosolygás van.

Ma egész nap ontottam magamból a hülyeséget. Kicsit (vagyis inkább remélem, csak egy kicsit) mentem agyára Ednek, és vihogtam minden szaron, hintázva hátrazúgtam a székkel, ami kb harmadikos koromban fordult elő velem utoljára, és webcamon vihogtam a legjobb-de-nem-a-legkedvesebbel,…

Aki ismer, az tudja, hogy a nehezen ébredős kategória vagyok. Nagyon. Ebből kifolyólag pedig általában a beszélőkémnek és a mimikámnak is idő kell, hogy bemelegedjen. És mégis. Egy évben kevésszer megesik, hogy már reggel is madarat lehet velem fogatni.A mai nap különlegessége…

Másnapos a másnapom. Annyira, mint még soha. (Na jó, most már kezd eltűnni... ) Reggel haldokoltam egy kicsit, aztán kicsit jobban, aztán annyira, hogy egy pillanatra mindenféle csúnya negatív kép furakodott be az agyamba a kiszáradásról és kórházi infúziókról. Ennek örömére…

Jó érzés egyszercsak észrevenni, hogy másfél órája mosolygok.

Szóval az valami elképesztő vigyorra serkenti az ember fiát/lányát, mikor egy hosszú napot úgy fejez be az egyetemen, hogy a teremből kifelé menet az utolsó agyáig elhatoló kép az, amint a professzor úr rávigyorog a hallgatóra annak örömére, hogy felfedezte annak piros pöttyös…