Kiemelném a mai nap eseményei közül:1. Majdnem sikerült nem elkésnem. Tényleg csak icipici pár perc volt. És gyakorlatilag még el sem kezdődött. Tízes skálán nálam ez legalább tizenkettőt ér. Aki ismer, tudja.2. Úgy lódítottam a kezemet a magasba - egyedül-, mint a magára…

Szóval az valami elképesztő vigyorra serkenti az ember fiát/lányát, mikor egy hosszú napot úgy fejez be az egyetemen, hogy a teremből kifelé menet az utolsó agyáig elhatoló kép az, amint a professzor úr rávigyorog a hallgatóra annak örömére, hogy felfedezte annak piros pöttyös…