Kiemelném a mai nap eseményei közül:

1. Majdnem sikerült nem elkésnem. Tényleg csak icipici pár perc volt. És gyakorlatilag még el sem kezdődött. Tízes skálán nálam ez legalább tizenkettőt ér. Aki ismer, tudja.

2. Úgy lódítottam a kezemet a magasba - egyedül-, mint a magára (túlságosan) büszke elsős, aki tudja, hogy ő volt a leggyorsabb és legokosabb, amikor végre valahára felcsendült a hőn áhított kérdés az előadó szájából: "Vannak itt tanárszakosok?" 10/15

3. Megbuktam. Már a vizsgaidőszak előtt. Tehát az úvére tanulok, tehát az előadásból megbukom tudatosan, hogy megcsináljam mindkét tárgyat. Tiszta izgalom és merő megfontolás. Szeretem az egyetemet. 10/10 - nem csalódtam magamban...

...már csak azért sem, mert:

4. Hivatalos(?) gyűlés nemhivatalos utóéletén két fél pohárka pezsgőtől olyan nagyon hűdejólett nekem, hogy csak na! Csak azok a fránya titkosan-ugyanazt-gondoljuk-és-ezt-nonverbálisan-meg-is-osztjuk ténykedések... nem lesz ez így jó. 10/túlsok

5. Egy vushilevessel és sok szobatársakat kikészítő bebizonyítom-hogy-nem-vagyok-részeg(-"csak-egy-kicsit") monológokkal később eléneklem anyámnak A börtön ablakában című nótaszerzeményt legelőhősei módra mobiltelefonon. 10/2

Szóval most neki állok és tanulok a holnapi aktualitásra.

******

És most később van és épp korfát csinálok és eszembe jutott a mai nap legklasszabb dolga: egymás után kilencvenszer (nem, nem írtam el, tényleg kilencvenszer) szignózhattam a nevem :) Az ilyen napokon szeretnék valami egyszerűnevű halandó lenni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.