Azt mondják, a probléma megoldásának első lépése, hogy felismerjük a problémát. Pipa. Tegnap viszont megtettem a másodikat. Folyton az (volt) a bajom, hogy nincs körülöttem társaság. Nos, este nagyot beszélgettem, de a lényeg inkább az volt, mikor leküzdöttem magamban a gátat, és ha csak egy puszira is, de találkoztam egy kedves ismerőssel. És nem az számít, hogy hány sör volt benne, és hogy baromira nem fog emlékezni, vagy hogy mennyire volt kedves vagy meglepett, nem. Az számít, hogy elmentem. Cselekedtem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.