Miután a reggeli utazást azzal töltöd, hogy más idióta hülyeségeit hallgatod, kikészít, de azért mégis örülsz neki, aztán kiderül, hogy azért keltél fel korán, hogy másfél órán keresztül cellátformázni tanítsanak az oskolában, aztán hazamennél, de ellopták a villamosod, ezért gyalogolsz a szemerkélő csapadékban, kipróbálod milyen földön húzott elázott aljú nadrágban a papucsodban csúszkálni, és végre átszállsz az utolsó buszra, és akkor megszólal a rádióban a Szám, és neked mosolyogni támad kedved és röpke négy percre békét találsz.

(És aztán hazaérsz, megnézed a tyubon, majd elkönyveled, hogy bizony ez is az a szám, amit addig szerettél, amíg nem láttad a klipjét. Pedig földrajzos vagyok.)

Itt megnézheted.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.