Hajnali fél hátkor arra kell felkelnem, hogy "Paci! Pánik van!" és hozza a szemüvegét - még egy darabban -, és nézzem meg, mi a baja, mert ő nem lát, én viszont igen. Persze hajnal van, én sem látok, kérem a szemüvegem, amit a precíz műtéthez illően az orrom hegyére helyezek fel. Aztán forgatom, nyaggatom a pácienst, végül megállapítom a diagnózist: menthetetlen. Majd kérek celluxot, hogy megplasztikázzam. Hajnalban. Orromon a saját szemüvegemmel. Nyugdíj rlz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.