Kevés olyan gyermekkori történet kering rólam, ami nem zavarbaejtő, de az kimondottan a kedvenceim közé tartozik, miszerint még kb. pelussal a lábam között már fejem álltam nagymamámék hűtőjében (vagyis hüttőjében...) és a lehető legédesebb és legbettisebb hangomon annyit…

Amikor cserben hagy a bölcsészi vénám és tényleg nem tudom megoldani, hogy három szót részletezzek három sorban, ahhoz fordulok, aki talán még tehet valamit: a legjobb-de-nem-a-legkedvesebb Eszterkéhez. Persze ezzel is vigyázni kell, mert a végén csak a színtiszta igazság derül…