Emlékeztek még biztosan: a mai átlagosnak tekinthető reggelünk után megállapítottam: az egész nap átlagos lesz. Ezért most (hogy végre hazaértem) elmesélem nektek, hogyan Nem lett átlagos a mai napunk...

Az ébredős sztorit már ismeritek. Az átlagos délelőtt után viszont már olyan jött, ami nem fordul elő minden nap. Ma bontottunk csempét, parkettát, lambériát (ki az az elvetemült, aki kétféle műanyag lambériával béleli ki a nappaliját???), leszereltünk függönyöket, sikítoztunk a függönyökről ránk mászó hatalmas Bakonyi Vérpókoktól, földről a romokat a vödörbe, vödröt a talicskába, talicskát a fészerbe, szemetet a padlóra. Nem mellesleg új versenyszámban indulnék: talicskával ugratás lépcsőről. (Igen, pontosan úgy néz ki, ahogy azt most elképzeltétek...) És ha az nem jönne be, akkor jöhet a ki fér el kisebb helyen talicskával játék! Aztán haza mentünk apáékhoz, kistesó megkergülve. Többek között tőle tudtam meg, hogy az nem repülőgép, hanem repülő. (Pontosabban "jepüjőőő"...) Punk tum.

Aztán fél tízkor elindultunk haza Veszprémbe. Kevésbé helyismertek számára elárulom: húsz darab kilométert kellett megtennünk. A leglassabb busznak is fél óra. Nekünk kettő és fél lett. Merthogy. Kisautóval átmegy Herendre háromnegyed 10re, ahol átszáll és átpakol és bepakol abba nagykocsiba, ami már 9re visszaért - elvileg. Nagykocsi megérkezik negyed 11kor. Átpakol, bepakol. Apa! Valami csöpög Ivcsiből! Másik sofőrt elhajt, elátkoz, lehord, megszégyenít. Csak azért, hogy az rosszul érezze magát. Diplomáciát totálisan elvet. De nincs komoly baj, indulás papírokért. Apa! Tutmolyod a kocsi. (Gyermeknyelvben otthontalanul mozgók képzeljenek el egy kocsit, ami olyan hangokat ad, mint a hasunk, ha szaladni készül.) Apa megnéz kocsit. Apa bejelent, hogy nem megyünk sehova. Ez volt este 11kor. Apa elmegy másik kocsiért szomszéd utcába. Átköltözés egyik kocsiból a másikba. És juhééé, fél12re otthon is lehetünk! Félúton a nyolcason 120-nál valami ráz. Lassít 80-ra, gyorsít. Most már 100-nál is ráz. Nem baj, akkor is haza gurulunk! ÖÖÖÖÖ, defekt! Két perc biztonságiövbe csavarodott kuncogás. Telefon. Pótkerékre vár. Pótkerék érkez. Csavar nem jön le. Csavar lejön. Most valami nem működik. Másik kocsiban igen, akkor a miénk rossz. Rádióban Moonlight shadow, menjetek a francba! :D De végül haza értünk, kicsivel éjfél után. Még örültem volna egy vaddisznónak útközben, vagy ha beragadunk itthon a liftbe, de az élet ennyire nem dolgozik.

Mindenesetre, ha nem is úgy tűnik, azért ez egy olyan sztori lesz majd, amit másnak nem hiszek el. Mert ilyen nincs. És ezzel máris ez lett az év második legjobb éjszakája. Az elsőről majd kicsit másképp, máskor. Jó éjszakát és izgalmakban gazdag holnapot kívánok Nektek! ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.