"Ha belemélyedünk egy mesébe, rájövünk, hogy minden mese arról szól, hogy egy rossz helyzet jóra fordítható. Mondhatni: a mesében csak az első néhány mondat mutat be egyensúlyi állapotot (már ha egyáltalán, ugyanis sok mese eleve a megbomlott egyensúly, a "kizökkent idő" bemutatásával kezdődik), körülbelül a negyedik mondatban már megbomlik ez a kezdeti egyensúly, és a mesehősnek el kell indulnia azért, hogy az elveszett egyensúlyt a mese végére helyreállítsa. A mese kompozíciója nemcsak a konfliktusokat ismeri és mutatja be, hanem megszüntetésük módjait is. A hős a bejárt útja során olyan képességekre tesz szert, amelyekkel nem rendelkezett útja elején, Vagyis a mesék végső soron olyan történetek, amelyek arról szólnak, hogy az ember élete során bármikor több lehet annál, mint amit az adott pillanatban éppen él. Ehhez persze időnként messzebbről is rá kell látnia saját magára, hogy a Világszép Nádszálkisasszony című magyar népmese hőséhez hasonlóan azt mondhassa: "Szép, szép az, amit itt látok, de nem hiszem, hogy ennél szebb ne volna". Vagyis: Szép, szép, ami bennem van, de nem hiszem, hogy ennél szebb ne volna.

Hogyan lehet meghaladni korlátainkat, félelmeinket, hogyan lehet megoldásokat találni egy egyensúlyvesztett helyzetben, hogyan találhatjuk meg az igazi mátkánkat, miről ismerhetjük meg saját táltos paripánkat, és milyen eszközökkel győzhetjük le sárkányainkat? Hol található az élet vize, és hogyan lehet elmenni oda? Mi van az Üveghegyen túl? - teszi fel a kérdéseket sorra a mese. Ezek mind olyan motívumok, "életproblémák", amelyekkel gyakran találkozunk a hétköznapokban is, ráadásul nem szimbolikus, hanem nagyon is konkrét formában.

A mesékben benne van annak a lehetősége, hogy mindazt, ami a világban rosszul működik, meg lehet változtatni. Az európai és keleti népmesék ismeretében még azt a kijelentést is megkockáztatom, hogy a mesék szerint nem a "világ" működik rosszul, hanem az ember nem kapcsolódik harmonikusan a világ által felkínált lehetőségekhez, illetve rossz választásai nyomán kialakulnak olyan helyzetek, amelyek problémát okoznak. A "világ" a mesék szimbolikus nyelvén egyaránt jelenti az univerzumot, a szűkebb lakóhelyünket, és a bennünk lévő világot. Amikor megtapasztaltam, hogy ez a három dolog összefügg, és a mese egy olyan rendszert alkot, amely mindhárom világot összeköti, eljutottam odáig, hogy a mese nem más, mint egy olyan történet, amely képes összerendezni a káoszt, és a helyére állítani egyfajta teljességet. Gyógyító erejének épp ez az egyik titka."

(Boldizsár Ildikó: Meseterápia)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.