"Elérték a patakot, ez a patak magas sziklapartok közt dörgött és bukdácsolt, és Róbert Gida rögtön átlátta, milyen Veszélyes.
- Ez a megfelelő hely - magyarázta. - Itt a Kelepce.
- Miféle Kelepcéről beszél? - suttogta Malacka Micimackónak.
- No de Malacka - csóválta fejét Bagoly fölényesen és dorgálóan -, te nem tudod, mi az, hogy Kelepce?
- Kedves Bagoly - mondta Malacka nagyon komolyan és határozottan -, amit Mackónak súgtam, az merőben magántermészetű megjegyzés volt, és semmi szükség rá, hogy akárki...
- A Kelepce tulajdonképpen azonos a Meglepetéssel.
- Tudom én azt - kottyant bele Mackó. - A Kelepce sokszor meglepően jelentkezik.
- Ha például valaki váratlanul rád ugrik, az Kelepce - mondta Bagoly.
- Na látod, Mackó - mondta Malacka -, mondtam neked, ugye! Kelepce az ugyanaz, mint mikor valaki rád ugrik.
Mackó erre esküdözni kezdett, hogy ezt magától is nagyon jól tudta, mert egyszer egy nagy Kelepce ráugrott, amikor leesett a fáról, és összevissza szurkálta.
- De senki se beszél itt efféléről - huhogta Bagoly kissé nyersen.
- Én igen - mondta Mackó."

/A.A. Milne: Micimackó/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.