Napok óta hülyeségeket rosszakat álmodom, akár két másodperc alatt az előadáson is, a buszom majdnem elüt egy szirénásautót pusztán mert a vezető úgy gondolja, még befér előtte a narancssárgáshalványrózsaszínű lámpánál... És most meg ülök az asztalnál és a polcról alászállt egy valami tárgy és akkorát sikítottam, mint már rég nem, és azóta is visszhangzik a fejemben. (És épp Muse - Time is running out szól.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.