Aki ismer, az tudja, hogy a nehezen ébredős kategória vagyok. Nagyon. Ebből kifolyólag pedig általában a beszélőkémnek és a mimikámnak is idő kell, hogy bemelegedjen. És mégis. Egy évben kevésszer megesik, hogy már reggel is madarat lehet velem fogatni.

A mai nap különlegessége azzal kezdődött, hogy az ágy szélén kókadozva ráébredtem: már december van! Csodák csodájára egyből megjelent a vigyorom, előbújt a hangom, és ezen szinte semmi nem tudott változtatni napközben... Még az sem, hogy megint nem értem be az órámra, meg az sem, hogy a könyvtáros néni goromba, meg az sem, hogy a metró már félig kilógott az állomásról, majd hirtelen meggondolta magát és megállt és elsötétült (mert az ő életébe is kell valami izgalom néha napján...), meg az sem, hogy hülyén állt a sapi a buksimon. Sőt! Meglepetésszerűen előkerült Juci és a szoba rögtön régi - hát, ha nem is fényében, de - hangjában tündökölt és még sorolhatnám. Az egyetlen árnyék egy hír, ami azt állítja, hogy a különös módon egyik legjobb barátomat a jövőben valószínűleg alig fogom látni. De ma december van és ennek is örülök, mert így neki sokkal jobb lesz (már nem amiatt, hogy nem lát többet... :P ), és ha neki jó, akkor nekem is.

És ma már december van és ez a kedvenc hónapom és nem csak azért, mert decemberi gyerek vagyok, hanem mert annyi lehetőséget rejt magában. Jön a Mikulás és izgulhatok a jól megérdemelt virgácsomért (mert a cipőm úgyis tiszta kosz), meg jön az a sok csúnya vizsga, amin mind leszerepelhetek, meg jön a szünet, amit végigtanulhatok, meg a karácsonyi őrület és tolongás, amit szívesen kihagynék az életemből.

De a december nekem egy képeslap, amin a gyerekek hóembernek álcázott azonosíthatatlan alakú gombócokat raknak egymásra (hogy a kutyák majd kiszínezzék...) és hatalmas dobozokat bontogatnak a karácsonyfa alatt (amiben úgyis a csomagolás széttépése a legjobb), és társasjázékozunk, és meleg kardigánban vagyunk, amit a nagyi kötött, és hógolyózunk az udvaron, vagy az utcán dobáljuk lesből az ártatlanokat, és aztán a végén meg mindent jól teleszórunk ocsmányul rikító összetakaríthatatlan konfettivel és fejünkbe száll a buborék a túl sok pezsgőből. (Meg persze kiújulnak a családi ellentétek, valaki úgyis eltöri a lábát, de megnyugszunk, mert legközelebb csak egy év múlva látjuk a kevésbé vágyottakat...de ez egy másik téma.)

És lehet hogy idealista vagyok, de emiatt a képeslap miatt szeretem annyira a decembert. (Meg a szülinapom miatt, amit elsején kellene ünnepelni, mert mire 17 nappal később lesz, addigra már nem is érdekel.) Nekem ez a kedvenc napom az évben. Mert minden december elseje valami újat jelent.

Boldog decembert mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.