Gőzöm sincs, van-e ilyen szó, de rám akkor is igaz.

Mert amikor az esetek döntő részében túlszeretős vagyok, akkor valami elromlik. Mert vagy olyannal vagyok túlszeretős, akivel szabadna, de épp nem lehet, nehogy hülyén jöjjön ki, vagy olyannal, akivel nagyon akarnék, de nekem nem szabad, mert a határok már így is épp eléggé feszengenek.

Egyszer ki fogok pukkadni a fel nem használt ölelésektől. Meg kézfogásoktól. Meg simogatásoktól.

(De azért elvitatkozom még magammal azon, hogy tényleg rossz-e szeretetgombócnak lenni.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.