Nem tudom, hogy lehet az, hogy minden hétre, de legkésőbb minden másodikra jut valami szar. És hogy lehet az, hogy nem tudom, hogyan legyek érzéketlen? Sokkal könnyebb lenne. Hogy lehet az, hogy folyton válaszút előtt állok, és soha nem tudom mi a jó? Mi a jó általában és mi a jó nekem? És a kettő miért nem lehet egyszerre? Miért döntök racionálisan olyanról, amiről nem úgy kéne, és miért az érzelmeim befolyásolnak, mikor az eszemnek kellene? Hogy a francba van az, hogy mindig csak én vagyok fordítva bekötve??? Miért jó a rossz és miért rossz a jó? Miért nem tudom eldönteni, hogy nekem mi a jó? Miért választom a rosszat? Miért nem akarok élni a lehetőséggel, ha adatik? Mert úgy érzem, nem helyes? Vagy mert félek? Félek kitörni a mókuskerékből, de félek is benne maradni. Elfelejtettem, hova is tartok, és nem tudom mikor történt. Jó lenne, ha nekem is elénekelné valaki, hol a sárga köves út, amit követnem kell, hogy aztán hazajussak...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.