Egy doboz banános fagylalt. Olyan igazi. Tudjátok! Csokiöntettel a tetején és szárított banándarabokkal. Az a legjobb része.

Nekem meg van egy párom, aki normál esetben kétszer, oroszlánról lévén szó háromszor, fagylaltról lévén szó négyszer olyan gyorsan habzsol, mint én. És így eshet meg, hogy mikor feleszmélek, hogy jujmáraligvanfagyi, addigra már csak fagyi van. Keménycsoki és szárított banán nélkül. No de ilyet!....

Aztán persze marad a kérdés: hova tűnt a teteje?

MIII?! Milyen teteje? Annak biztosan nem volt teteje! De nem ám! Az lehetetlen! Mint ahogy az is, hogy a fagyi nem létező legfinomabb része mind-mind az én Oroszlánom ugrálnivaló pocakjában landolt! Ártatlan bociszemek, rosszcsont mosoly. :D:D:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.