Erről szólt az elmúlt néhány nap.

Kétségtelenül olyan voltam, mint eddig azt hiszem még sose, de kellett. Mert bennem volt. Ami biztos? Elölről csinálnám az egészet még egyszer. Mert rájöttem, hogy elindult a Muse-korszak. Mert éreztem magam egy kicsit haszontalannak is, de mindig készen álltam segíteni. Mert ihattam annyira vizezett sört, amin még én is éreztem, hogy vizezett. Mert elindultam hajnali egykor lefeküdni, és negyed ötre értem haza öt emelettel feljebbre. Mert kiderült, hogy nem csak elviselve vagyunk, hanem tényleg kedvelnek is minket. Mert szerencsére nem láttam a tárgyi következményeit annak, hogy mi lesz azzal, aki megissza a huszonhatodik tizenkettedik pálinkáját. Mert végre énekelhettem gloria gaynort. (Egy pipa! :D ) Mert a túlságosan barátságosra sikeredett köszönésemre meglepően egy ugyanolyat kapok vissza. Mert mindig pont olyannak szólom el magam, aki imád kerítőnőt játszani. Mert általam lenézett híres(?) ember nézi meg a melleimet. (Ezúton gratulálnék neki, még az unokáim is ezt fogják hallgatni... :P) Mert nem tudtam ellenállni és rágyújtottam, viszont azóta tiszta vagyok és még inkább kívánok az is maradni. Mert a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy igaz a városi legenda a koliban felső nélkül táncoló urak csapatáról. Mert végre megmutathattam a fehér kalapomnak, milyen is a mulatság, minek következtében a kalapom népszerűbb lett, mint én. Mert valószínűleg életemben először és utoljára élveztem a mulatós zenét, majd a tuc-tucot így egymás után és külön-külön is. Mert elkurvultam és jól esett. Mert nem tudtam a nevét és nem érdekelt. Mert már pletykáltak, amikor visszaértem. Mert a főnök díjazza, hogy bókolok neki, de még jobban, ha közlöm vele: mást nem is mernék mondani. Mert fény derült a feleségverős trikók titkos népszerűségére. Mert inkább hallgatok a ribancra, mint a hölgyre. Mert hihetetlen, hogy valaki reggel fél hatkor kéri meg a kezem, de méginkább, hogy igent mondok és mert elképesztő, hogy mindig megtalálom az ilyen hülyéket. Mert reggel hatkor vodkáztam, hogy aztán fél óra múlva elinduljak terepgyakra. Mert nem hittem volna, hogy lehet valaki olyan részeg, hogy csak hatodik nekifutásra tudja kimondani a nevem. Mert legálisan lehetek szeretetgombóc és osztogathatok az általam arra érdemesnek ítélteknek puszit. Az egyetlen, ami kimaradt, az a bika. Kár érte!

Már tudom, miért a szervezők érzik magukat a legjobban...  Örülök, hogy a kezdeti erős előítéleteim úgy nem dőltek meg, hogy közben megláttam emberekben az őrültségnek általam már díjazható fokozatát.

PS. Ha tud valaki vagány country hangzású női nevet, nyomban tudassa velem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.