...amikor menekülni akarok otthonról.

Nem az zavar, hogy vendég vagyok a saját otthonomban. Az zavar, ami van. Hogy mutogatnak egymásra, emberi hangsúlyt nem ismernek, egyből egymásnak ugranak, aztán belekevernek engem. Hogy aztán én leszek a hibás. Mert amíg nem vagyok itthon, addig állítólag nem is veszekszenek. Persze, nehéz veszekedni, ha nem is szólnak egymáshoz. Más időszámítások, más célok, más természetek. És egyik sem hajlandó nyitni. Nekem pedig ez sok. Mert nem az én problémám, nem nekem kellene megoldani.

És aztán eltörik a mécses, mert már tényleg nem bírom tovább. Az egyetlen ember, akinek pedig momentán elmondanám, messze van. Messze van egy másik városban és egyébként sem tartunk ott, hogy ilyenekkel zaklassam. Mert ő sem tudja megoldani, amit én sem. Csak beszélni szeretnék, de egyelőre csak egy nagy plüssbékát ölelgetek.

I could really use a wish right now...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.