Hajnalban, mikor közel két órája alig kapok levegőt és végre jön a doktor bácsi, akkor megint kiderül, hogy nem vagyok normális. Mert nem annak örülök, hogy jujjdejó meggyógyít, hanem az az első gondolatom, hogy márpedig ennek a bácsinak tiszta Gábor-feje van. Aztán a bácsi megszólal, és én ennyi voltam. Totálisan Gábor. Vicces, kellően szarkasztikus, és percek alatt megnyugtat. Aztán még kicsit beszélgetünk, aztán elmegy. Aztán anyukám mutatja a receptet és kiderül, hogy tényleg Gábornak hívják. Beszarás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.