Erről szólt az elmúlt néhány nap.Kétségtelenül olyan voltam, mint eddig azt hiszem még sose, de kellett. Mert bennem volt. Ami biztos? Elölről csinálnám az egészet még egyszer. Mert rájöttem, hogy elindult a Muse-korszak. Mert éreztem magam egy kicsit haszontalannak is, de mindig…

Igazából nem is vagyok benne olyan biztos, hogy ez annyira rossz, de inkább az, mint nem. Mert gondolok valamit. Aztán jön valaki, akivel ezt megbeszélem, majd az illető és/vagy gondolatai oly módon másznak bele a fejembe, hogy az valami hihetetlen. És már tudom, hogy ilyenkor legjobb…

Egyik emelkedett éjszakai pillanatomban rájöttem tegnap, hogy az életemnek az a része, amire jó eséllyel emlékszem és hajlandó is vagyok rá emlékezni, mind valamilyen zenéhez köthető. (Nem is meglepő, ha tudjuk, hogy nem bírok csendben élni.)1. Blink-182. A kezdeti magamra…