Erről szólt az elmúlt néhány nap.Kétségtelenül olyan voltam, mint eddig azt hiszem még sose, de kellett. Mert bennem volt. Ami biztos? Elölről csinálnám az egészet még egyszer. Mert rájöttem, hogy elindult a Muse-korszak. Mert éreztem magam egy kicsit haszontalannak is, de mindig…

Igazából nem is vagyok benne olyan biztos, hogy ez annyira rossz, de inkább az, mint nem. Mert gondolok valamit. Aztán jön valaki, akivel ezt megbeszélem, majd az illető és/vagy gondolatai oly módon másznak bele a fejembe, hogy az valami hihetetlen. És már tudom, hogy ilyenkor legjobb…

Egyik emelkedett éjszakai pillanatomban rájöttem tegnap, hogy az életemnek az a része, amire jó eséllyel emlékszem és hajlandó is vagyok rá emlékezni, mind valamilyen zenéhez köthető. (Nem is meglepő, ha tudjuk, hogy nem bírok csendben élni.)1. Blink-182. A kezdeti magamra…

Nincs is jobb egy újabb elcsigázós nap után,mint megtudni a péntek esti tanulás közben, hogy az egyik kedvenc tanárommal megyek terepgyakra. Imádom, hogy még az előadó leghátsó sorában is érezni a sugárzó egoizmusát... Mi lesz a buszon?! :D

Elképesztő, hogy egy pillanat alatt képes vagyok beleszeretni emberekbe egy gesztus miatt. (Meg persze kiszeretni is.) Mindenesetre a mai mérlegem 4 és fél szerelem és semmi kiábrándulás.

Része lettem egy társaságnak, amiről nem tudtam eldönteni, hogy része akarok-e lenni. Miért? Mert minden próbálkozásom ellenére még mindig előítéletes vagyok. Mert ez a társaság a feje egy közösségnek. És mert ez a társaság csupa-csupa olyan taggal büszkélkedhet, akikkel…

Mostanában "legutóbb kéthetente" - de a valóságban - gyakrabban találkozom azzal a néhány emberrel, Akik. És könnyű lenne a túl sok leóra (vadász/vbk/ki ahogy ismeri) fogni az egészet, de nem. Mert az ember lehet részeg, de felfog dolgokat. Érez.És ezen az egy szón…