Egyik emelkedett éjszakai pillanatomban rájöttem tegnap, hogy az életemnek az a része, amire jó eséllyel emlékszem és hajlandó is vagyok rá emlékezni, mind valamilyen zenéhez köthető. (Nem is meglepő, ha tudjuk, hogy nem bírok csendben élni.)

1. Blink-182. A kezdeti magamra találás időszaka. Az első hülyeségek pasik miatt, amiket aztán majd újabb partizánakciók követnek. Nagyjából 14 éves koromban indult és úgy két évig eltartott. Imádtam különc lenni, imádtam, ha kinéztek, ebből kifolyólag pedig elég eszelős megnyilvánulásaim voltak. Le kellene tagadnom, de kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a mostani Én legyek.

2. Republic. (Szigorúan az eredeti. Nem az a lagymatag, agyonpolitizált valami, amibe beleöregedtek.) Tulajdonképpen a Szállj el kismadárral indult, aztán rájöttem, hogy azon kívül bármelyik számuk jobb a környéki albumokról. Ez nekem a Nagyok zenéje volt. Ezt hallgatta a család jófej része, ezt gitározták azok, akik közösségeket kovácsoltak össze. És ezt anya is viszonylag sokáig bírta, miután örült, hogy kinőttem a Blinket. Mert itt már kezdtem megkomolyodni. Persze ez végül azóta sem sikerült. De ettől is egy kicsit különbnek éreztem magam.

3. Jamie Winchester és Hrutka Róbert. A felbomlásukig. Leginkább élőben. Mert mindig meg tudtak lepni, és még másnap is fájt az arcom a letörölhetetlen vigyortól. Valamit nagyon tudtak, és valahogy az egész hozzápasszolt a kicsi egyetemista buksimhoz. Katarzis.

4. Muse. Ez vagyok most. Van néhány érdekes év mögöttem, néhány jó és kevésbé jó tapasztalat, próbálok felállni, és mintha megint valami magamatmegtalálós jönne. Igazából ők voltak a tanulós zeném. aztán rájöttem, hogy a-aa, ez ennél sokkal jobb! De még akkor is csak a hullámvölgyem zenéjének gondoltam. Viszont éjjel audiovizuális találkozásom volt a wembley-s koncertjükkel, és... És ott volt a vigyor az arcomon, mint egy eszelősnek. Kicsit olyan volt, mint hazaérni. Ez pedig már nagyon hiányzott.

Baromi kiváncsi vagyok, mi jön ezután. Elvégre nem mindenki játszik bordó öltönyben a Wembley-ben... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.