Vagyok olyan zakkant, hogy két éve "rendszeresen" írom a listám azokról a számokról, amik valamiért belemásztak a fejembe az adott évben. Vannak köztük olyanok, amikért ténylegesen odáig vagyok és vissza, vannak, amik egyszerűen reggel eszembe jutottak, hogy aztán napokig…

Heartbeat.

Ez az a szám, ami egyike a legkedvencekebbeknek a kedvenceim végtelennek tűnő listáján. Szeretem, hogy a legváratlanabb pillanatokban talál rám. Szeretem, hogy a legodaillőbb pillanatokban talál rám. Szeretem, hogy az eredetinél bárki jobban képes előadni. És szeretem, hogy egyszer…

Tegnap este óta...ezt. 

Régi kedvenc, ma eszembe jutott, azóta végtelenítve.

Nézzetek Rapunzelt, mer' az jó!

Tegnap kolibuli. Jó. Meg elgondolkodtató. Ez meg azóta. Pedig nem.

Van az a fajta egyszerűség, amikor csak örülök valaminek.Van az a fajta egyszerűség, amikor csak megyek valaki mellett csendben, és nincs is kedvem megszólalni, mert egyszerűen csendben jó.Van az a fajta egyszerűség, mikor a hóesésben egyedül állsz a Hősök terén és megszűnik a…

Vannak férfiak körülöttem, akiket már önmagában a létezésükért szeretni kell. Mégis mi a legjobb bennük? Az, hogy mellettük valahogy előjön belőlem a nő. És az, hogy gyakorlatilag bármit mondhat nekik az ember...Az pedig már csak hab a tortán, hogy mindez akkor történik,…

No hay mas miedo no hay

Legújabb kedvenc. Egyszer muszáj lesz nekem is felpróbálni ilyen göncöket... :)

...amikor menekülni akarok otthonról. Nem az zavar, hogy vendég vagyok a saját otthonomban. Az zavar, ami van. Hogy mutogatnak egymásra, emberi hangsúlyt nem ismernek, egyből egymásnak ugranak, aztán belekevernek engem. Hogy aztán én leszek a hibás. Mert amíg nem vagyok itthon, addig…

Az a rossz a három nagyon jó napban egymás után, hogy mikor vége és csend van, akkor elképesztő hiányérzet és űr tátong bennem. De a három nagyon jó napot bármikor...

Az egyik legnagyobb kedvenc. Ezt meg tessen elolvasni. Mármint a könyvet is... :)

Tök üres, visszhangzó szobában énekelve kísértetiesen jó. Meg egyébként is kedvenc.

Már régóta lógtam vele.

Hajnali egy felé a kilátástalanság küszöbén kimondottan üdítő hallgatni. Harminckettedszer is. Köszi, Andi!

Csak mert ma tökéletesen ilyen délutánom volt. Öröm, bódottá.

I need to see me through. No comment.

Erről szólt az elmúlt néhány nap.Kétségtelenül olyan voltam, mint eddig azt hiszem még sose, de kellett. Mert bennem volt. Ami biztos? Elölről csinálnám az egészet még egyszer. Mert rájöttem, hogy elindult a Muse-korszak. Mert éreztem magam egy kicsit haszontalannak is, de mindig…

Mert mindenki itthon van otthon épp és olyan jó együtt kegyetlenkedni... :) Mert nincs kegy.

Gyerekek, nem bírom nem beírni... Reggel felkeltem, azóta ez megy a fejemben. (Mert igen, ismerem.) Magától. Akkor is, ha nem rakom be. És tudom, hogy nagyon kis gagyika, de annyira jól esik riszálni rá a seggem és olyan izé mozdulatot csinálni a nyakammal jobbra meg balra meg közben…

Csak mert ez a szám olyan, mint az ember, aki ma boldogított: kiborító és mégis magával ragadó.

Igazából az összes számuk ugyanolyan, de ebben a srác pont úgy zongorázik pont azzal a mikrofonnal, ahogyan kell. Semmi rosszra ne gondoljunk...

Ülünk - fetrengünk és szenvedünk - , érdekes a nyestbőradó meg a praesentia specialis is, mint a szürkeállomány felépítése és hogy mi történt a krétában, de azért ránk süt a napocs olyan picit éppen melengetősen és nem túl vakítóan és mosolygás van.