Először nem értettem, miért nevet mindenki ránk, a felszálló utasokra. Aztán elindult a busz. Tapasztaltam már, milyen, amikor a buszvezető hangosbemondója nincs kikapcsolva menet közben, de amit ma kapott a fülem, az minden eddigi élményemet felülmúlja. Már a busz közeledtekor sejthető volt a masina hangjából, hogy nem lesz egy sétagalopp a Keletiig, viszont az a hangszórókból áradó sipítás, ami sajnos az útminőség romlásával exponenciálisan növekedett... hát nem semmi. Először azt hittem valami szirénázik. De komolyan. A jó hír: csak 12 percig kellett hallgatnom, mert a gyorsbuszra szálltam fel. Köszönöm, hogy ma is a békávét választhattam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.