1. Ma apáéknál "karácsonyoztunk" és jó volt. Emiatt meg bűntudatom van, ami nem normális.2. Komoly beszélgetések egyik oldala vagyok. Egyre gyakrabban. Biztosan azért, mert öregszem.3. A kettő majd talán…

Hölgyeim, ismerjünk magunkra a dalban!(És igen, még mindig szerelmes vagyok Robba... ;) )

Ma egész nap ontottam magamból a hülyeséget. Kicsit (vagyis inkább remélem, csak egy kicsit) mentem agyára Ednek, és vihogtam minden szaron, hintázva hátrazúgtam a székkel, ami kb harmadikos koromban fordult elő velem utoljára, és webcamon vihogtam a legjobb-de-nem-a-legkedvesebbel,…

Azért a remix, mert az eredeti alapjából hiányolom a csattogást.

Sosem értettem, emberek miért hozzák nonverbálisan tudtomra, hogy (fel)ismernek, ha aztán nem köszönnek. Meg zavarkolódva néznek.A nagy kérdés csak az, miért érzem úgy, hogy játszunk...és miért nem tudom, mi a tét? Végül pedig:  miért élvezem???

Ma ezt találtam és bejött.

Csak úgy összepasszol.

Emlékszem, mikor kilencedikben vagy talán tizedikben levelezőfüzetben cseréltünk eszmét a barátnőimmel. A kérdés az volt, kinek mi a zsánere. A vita tárgya aztán az lett, van-e egyáltalán olyan, hogy zsáner...Akkor (amikor még fiatalok és khmmm csinosak voltunk :P ) leírtam a…

Pokolra jutok érte és minimum kötél általi halálra ítélnek, de élvezem, amikor hajnalban kihajolok a folyosóra és csendben maradnak a hangoskodó ittas libákok. Pedig meg sem szólaltam...

itt a nevem a maga tizennyóc betűjéve'. aszt má' lenyeeetem h a hülyék nem képesek a vezetékes részt olvasás meg rohadt rákérdezés nélkül leírni, de az bazze h aláírkálom neki a mélt, odavésem h bettina bzmg bettina, erre a kívül-titkolt-belül-szőke agyával válaszol h…

Kiemelném a mai nap eseményei közül:1. Majdnem sikerült nem elkésnem. Tényleg csak icipici pár perc volt. És gyakorlatilag még el sem kezdődött. Tízes skálán nálam ez legalább tizenkettőt ér. Aki ismer, tudja.2. Úgy lódítottam a kezemet a magasba - egyedül-, mint a magára…

Azt szeretem benne, hogy bármikor képes megvigyorogtatni... :D Hallgassátok meg, és a végére már együtt énekelhetjük! Juppiiiiiiiii!!! 

Napok óta hülyeségeket rosszakat álmodom, akár két másodperc alatt az előadáson is, a buszom majdnem elüt egy szirénásautót pusztán mert a vezető úgy gondolja, még befér előtte a narancssárgáshalványrózsaszínű lámpánál... És most meg ülök az asztalnál és a polcról…

Norah örök. És ez szólt, amikor az előző bejegyzést írtam az előbb.

Aki ismer, az tudja, hogy a nehezen ébredős kategória vagyok. Nagyon. Ebből kifolyólag pedig általában a beszélőkémnek és a mimikámnak is idő kell, hogy bemelegedjen. És mégis. Egy évben kevésszer megesik, hogy már reggel is madarat lehet velem fogatni.A mai nap különlegessége…

Különös a város. Hihetetlen, de kezdem megszeretni. Vagyis már megszerettem. Mert mindig valami olyannal jön, amire nem számítok. Vagy ez nem is a város, hanem az élet? Ma éjjel az volt az érzésem, nem akarja, hogy hazaérjek. Persze nem a rossz értelemben. Juci születésnapi…

Ezt hallgattam, amikor még fiatal voltam.

Nem tudom, hogy lehet az, hogy minden hétre, de legkésőbb minden másodikra jut valami szar. És hogy lehet az, hogy nem tudom, hogyan legyek érzéketlen? Sokkal könnyebb lenne. Hogy lehet az, hogy folyton válaszút előtt állok, és soha nem tudom mi a jó? Mi a jó általában és mi a jó…

Képzeljük el, hogy szombaton rendesen jóllakunk. Aztán papa, mama, gyerekek, ahogy annak lennie kell, dolgukat jól végezvén elterülnek. A tévében valami baromság duruzsol, amiből senki nem ért semmit, 1. mert nem érdekli, 2. mert félig alszik. Ismerjük azt a kellemes tudatállapotot,…

Másnapos a másnapom. Annyira, mint még soha. (Na jó, most már kezd eltűnni... ) Reggel haldokoltam egy kicsit, aztán kicsit jobban, aztán annyira, hogy egy pillanatra mindenféle csúnya negatív kép furakodott be az agyamba a kiszáradásról és kórházi infúziókról. Ennek örömére…

Egy olyan napon, mikor összeesküdött ellenem a világ, nem is lehet jobb barátom, mint Taz.

Gyermekek ijesztgetésére kitalált szörny. VAGY.  Félelmetesnek látszó dolog vagy személy. Az én mumusom egy véletlenségből megismert személy, aki véletlenül mindig gondolkodásra késztet, aki véletlenül jól mesél, aki véletlenül kiismerhetetlen számomra , aki…

Hangos ember vagyok és így szeretem magam. Szeretek időnként fület sértően hangosan kacagni és azt is szeretem, mikor ez átcsap abba, hogy a rajtam nevetőkön nevetek. És ha egyszer elkezdem... ki tudja, mikor hagyom abba. :)De vannak olyan helyzetek is, amikor szeretek csak csendben…

Majd ha egyszer olyan szar lesz nekem, mint egyszer volt Bridzsit Dzsónsznak, akkor én ezt választom Chaka Khan helyett. Jobb rá egyedül vodkával kiütni magad és várni, hogy a farkaskutyák megegyenek... :)Egyébként a zenemű minimum két hete zakatol a fejemben.

Mindenki ismeri a tökéletes Őt a mesékből (amiket kislánykorunkban olvastunk, és amik miatt ma, kevésbékislánykorunkban annyit szenvedünk). Van fehér lova meg egy fél királysága, és megcsókol, ha az alma a torkunkon akadt vagy ha túl sokáig alszunk vagy ha miénk az üvegcipellő.…